The Hobbit: The Battle of the Five Armies

Na végül a mai nap is elérkezett és végül csak lezárul a Hobbit szériai. Hosszú ideig tartó várakozás után, mától megtekinthető a Hobbit: Az öt sereg csatája a mozikban. Az előzetes alapján Peter Jackson nagyon kitett magáért, hogy izgalmas befejezést kapjunk. És a csodás látvány mellet várhatóan a hangulat is elég sötét és drámai lesz. Igazán várom, hogy végre láthassam, de számomra már most kétségtelen, hogy ezt a rész sem csak egyszer fogom megnézni a moziban!

Godzilla 2014

Godzilla 2014, avagy mi történt kedvenc ásógyíkommal???

Kezdjük a legelején. Amikor megtudtam, hogy az idei évre terveznek egy új Godzilla-filmet, nagyon megörültem, mert szeretem a témát, és a szereplőjét is.

Mint ismeretes, az 1998-as moziban a főhős egy, az ‘50-es években végrehajtott /számos / kísérleti atomrobbantás eredménye, egy túlságosan nagyra mutálódott ásógyík. A lény elindul, hogy bejárja a világot,közben felfordulást okoz több országban is, tengeri hajókat borogat fel, rémisztgeti az embereket. Azután / természetesen / eljut az Egyesült Államokba, pontosan New Yorkba,és ott kezd randalírozni. Egy csoport tudós megállapítja, hogy milyen fajhoz tartozik,és valószínűleg éppen fészket keres magának / mert hogy hüllő lévén képes a hím illetve a nőstény ivart is használni /. Persze sok tervezgetés, hatalmas hadi készültség, és visítozás kíséri útját, no meg romba dőlő felhőkarcolók, felrobbanó helikopterek, emberek halála.

Mindezek mellett számos humoros és romantikus elem is társul a filmben, nagyon jó szereposztással /Matthew Broderick, Jean Reno, Hank Azaria, Maria Pitillo, Kevin Dunn /, és igen látványos effektekkel. Nem hiába jegyzi a filmet Roland Emmerich, a neve már bizonyított az 1996-os Függetlenség Napjá-nál. Jól gondolta, hogy meg tud birkózni a modernizált Godzilla megfilmesítésével. Sikerült neki. Ahogy az akkori plakátokon is szerepelt: “ Size does matter”, vagyis “Nem a méret a lényeg “.Nem volt lényeges , valóban.  Egy csupa izom kolosszus járkál ide-oda, de igazából nem is akar senkinek ártani,csupán nyugalomra vágyik.

Persze a méretéből adódóan nem átall lerombolni maga körül mindent,de alapvetően nem egy rosszindulatú lény. Azt is mondhatnám, nekem pozitív hős. Azt a filmet sajnos nem volt alkalmam moziban megnézni,de utóbb pótoltam itthon, többször is. Tetszett. És a mai napig tetszik, még úgy is, hogy Godzillát a film végén likvidálják, és jobb létre szenderül.....

De most térjünk vissza a jelenbe. Ismerőseim már a bemutató után pár nappal megnézték moziban, és szörnyülködve posztolták ki a véleményüket róla. Én ezt elolvasva hozzátettem, hogy na akkor talán jobb is, ha nem nézem meg. Valahogy mégis arra vetemedtem, hogy belekukkantsak. Mert hiába,én csípem a témát, mint ahogy korábban említettem is.

Nem hogy belenéztem,végignéztem! Nem volt könnyű feladat, mert nagyon rossz kamerás-mozis felvételen kellett végigszenvednem azt a majdnem 2 órát, hol angolul, hol magyarul szólt a hang, mindegy, a lényeg,hogy kínkeserves volt. Már az eleje is. Most nem fogom elmesélni a teljes történetet, mert felesleges és nem is tudnám,mert igazából nem tudom, mi a lényeg benne. Nem a méret, az biztos. És nem is az, hogy az emberek hogyan próbálnak védekezni ellene. Álljunk csak meg! Nem is Godzilla ellen kell felvenni a harcot, hanem egy bizonyos mutáns lény kolóniájával, a Mutókkal. Mik ezek? Nem tudni. Senki nem mondja el a filmben, hogy ezek milyen lények,csak annyi derül ki, azoknál a kísérleti atomrobbantásoknál ezeket akarták elpusztítani, de nem sikerült.

 Mert ezek a lények a radioaktív sugárzással táplálkoznak, folyton plutóniumot zabálnának, vonzza őket az összes atomerőmű, amerre csak járnak. Ja és valamiféle elektromágneses hullámokat is használnak, de ez nekem teljesen zavarossá vált a film során. Próbálom kiszűrni tömören azért mégis, mit láttam.

Láttam egy családot a film elején, tudós apa és anya és egy fiú. Apa felfedez valamit, egy japán atomerőműnél dolgozik, egy nap teljes felfordulás történik, szeizmikus mozgás a mélyben, szivárog a reaktor, anya bent van, biztonsági okokból lezárják a reaktort, anya meghal. Fiú és apa igazából sose dolgozza fel ezt, de túllépnek. Aztán ugrunk az időben, fiú már felnőtt, több mint 10 év telik el, fiúnak van családja, egy gyerkőccel. A fiú nagyon hasznos munkát végez: bombákat hatástalanít. Ennek a filmben szinte semmi jelentősége nincsen, nem is értem, miért ilyen szakmát osztottak a főhősre. Felesége orvos vagy nővér, mindegy, kórházban dolgozik. Nagyapa még mindig a több évvel ezelőtti elméleteit próbálja tisztázni, persze bajt okoz Japánban a hatóságoknál, elkapják, fiú kiutazik hozzá segíteni. S innét a teljes káosz következett. Előkerültek a Mutók, kiszabadultak, meg akarták őket ölni, megint nem sikerült, menekülés, sikítás, lövések cikáznak, meg azok az elektromágneses hullámok, amit kibocsátanak a lények. Nagyobb részt sötétben zajlik minden ilyen támadás, alig látni valamit, senki semmit nem ért, a főszereplővel együtt forgatom én is a szemem. Próbálom élvezni de nagyon nem megy. Ez az összevisszaság teljesen elviszi az egész filmet valami kaotikus baromságba, csak süllyedek lefelé, húz magával, kezd dülledni a szemem,fárasztó. És a folyamatos sikítozás, meg ordibálás, na az aztán tényleg mindent romba dönt. Jobban árt, mint a Mutók koordinálatlan mozgása a zsúfolt nagyvárosokban.

Úgy nagyjából a film felénél járhattunk, amikor feltettem a kérdést csak úgy,magamnak: hol van Godzilla? Igaz, megjelent néhány perc erejéig, ahogyan úszik a vízben, majd partot ér Hawaii-nál, a hátán meg ezernyi tüskeszerű páncél,mint egy óriás stegosauruson. De nagyjából ennyi volt az összes szereplése addig. Lehet, velem van a baj, hogy pont a címszereplőt hiányolom. De ez olyan, mintha Tom Hanks csak a Forrest Gump végén köszönne be.........

Már jócskán a második félidőt tolom,amikor jön egy vonat,amin ott a srác, meg egy rakat katona, óriási rakétákat visznek valahová. Rájövök, hogy valahol Mutók garázdálkodnak, azok ellen akarják bevetni.Aha. Majd megáll a vonat, persze teljes sötétség van,na gondoltam, ismét akció lesz, ezért a szokásos körítés. Bejön.A távolban robbanások tüze látható, és kiabálás. Áll a vonat, főszereplőnk gyalog indul előre (?? ),aztán egyszer csak jön egy Mutó. Csak a halvány elektromágneses ragyogásából tudom, hogy ez az. Innen megint elvesztem a tájékozódó képességem, semmit nem látni, csak sejtem, megtámadta az embereket a lény. Majd egy hídon próbálnak átmenni, az se jön össze, a vonat elszabadul a rakétákkal együtt, minden a folyóba zuhan......kikapcs. A srácunkat egy helikopteres osztag találja meg, a törmelék közt,szinte alig él. De életben van.

Újabb haditanácskozás következik a nagyokosok között: be kell vetni az egyetlen fegyvert, ami hatásos lehet: Godzillát! Na végre!!!! Erre vártam, hadd  lássam már szegény elfeledett hősömet. Nem kell sokat várnom...már jön is. Ajjaj.

Belép a képbe egy óriási láb, ami kb olyan vastag,mint egy kisebb felhőkarcoló átmérője. A bőre nagyon ráncos,már-már gumiszerű, mint a régi Godzilla-filmekben, amik annak idején Japánban készültek. Aztán a jellegzetes üvöltés,és teljes kép. Uhh. Ahogy a kritikusok korábban írták, meghízott a gyíkocska. Nagyon. Vagy túlságosan is. Nekem ijesztően vicces és bárgyú volt ez a Godzilla, majdnem elsírtam magam, amikor megláttam.

Mi van??? Visszafelé haladunk a technikával? Míg a korábbi moziban egy igen izmos, magas, karcsú és arányos Godzillát láttam,itt egy kis tömzsi gumiszörny köszönt vissza. Nehezen fogom fel, ez milyen rendezői fogás. Nem kapok rá választ.....

Nos,indul a balhé. Érthetetlen, hogy először miért Godzillát veszi célba a hadsereg, hát nem ő a megoldás kulcsa???? Mindezek ellenére nem sértődik meg, szörnyünk elindul irtani a ronda Mutókat.Kettő darabbal kell megküzdenie, egy hím illetve egy nőstény példánnyal,akik családot készülnek alapítani. Igazából nem tudom,ki mondta Godzillának, hova menjen és mit csináljon. Vagy kimaradt egy rész, ahol tudósok egy csoportja beszél vele a maga szörny-nyelvén??? Nem. Ő megy, mintha csak a dolgát tenné,mintha írásban adtak volna neki parancsot erre. Jön az ütközet, baromi nagy csapkodások, üvöltés,törmelék potyog, Godzilla beindult. Folyik a csetepaté, majd egy váratlan pillanatban Godzi előveszi titkos fegyverét: kitátja a száját, és valami elektromos sugárban odarókázik a Mutó szeme közé. A fejemhez kaptam......neeeeee!!!!! Ez mi? Tiszta ős-Godzilla feelingem van. Modern környezetben. És ezzel győzi le az utolsó mocsok mutánst. Fantasztikus. Mindenki örül,hurrá, nincs több ellenség. Haha, csak az emberiség nem maga oldotta meg a problémát. Godzi a hős. Nem MI.

Másnap reggel állapotjelentés: Mutók halottak, Godzilla is kiterült. A nagykutyák meg tudósok majdnem sírnak, amikor a hőst kifekve látják meg. Mivel sirályok köröznek fölötte,én is úgy látom,döglött szegény. De aztán megmozdul a szája, egy kisebb üvöltés,és felkel! Éljenzés kíséri őt, egy búcsúüvöltés még, megfordul és visszaindul a tengerbe, szépen, lassan. Szó szerint,mint aki jól végezte dolgát. Hogy majd ha megint megtámadna minket valami szörnyűség, újból csak üzennek neki,és Ő jön. 

És itt a vége.

Végre.

UI: a szereplőgárdáról meg csak annyit, hogy- kivéve Juliette Binoche-t, aki már az elején meghal, és Ken Watanabe-t, aki nem hal meg, de nem is nyújtott valami nagy alakítást- csupa ismeretlen arc került a filmbe. A többiekről fogalmam sincs, kicsodák.  Talán hallok még róluk valamikor valami elcsépelt sorozat mellékszereplőjeként.....

Ami a 2013-as Tűzgyűrű-nél sikerült, az itt most egyáltalán nem ( ott szintén számomra alig ismert színészek játszottak, de a mai napig bármikor előveszem, és nagy élvezettel nézem a filmet, aminek sztorija jól összepasszolt a karakterekkel ).

Just A Dream

Sietünk, mert kb. félórás késésben vagyunk. Barátnőm mellettem lohol, erősen tűz a fejünkre a nap, de nem bánjuk, az idő számít. Oda kell érnünk, mert szégyellnénk magunkat, ha nem sikerülne.

Egy nagy színházterem a cél, már kirajzolódik az épület előttünk, nagyjából 200-300 méterre. A szikrázó napsütésben hunyorogva figyelünk, el ne essünk menet közben valamiben, vagy esetleg autóval ne ütközzünk össze.

Jön egy zebra, nem is nézünk fel, szabad-e a jelzés, csak megyünk előre. Átrohanunk a túloldalra, ott újabb átkelő, azon is vakon futunk keresztül. És megvan.

Berontunk a nagy ajtón, fel a lépcsőkön, halljuk a bent lévő tömeg alapzaját, még beszélgetnek, vagyis van egy szusszanásnyi időnk, mielőtt a helyünkre mennénk. De hová is kell ülnünk???

A legfelső sornál lépünk be a terembe, emberek tömege mindenhol,már lassan leülnek, csillogó koktélruhák és öltönyök mindenütt, parfümök keverednek a levegőben. Híres embereket látok , mosolyognak, nevetgélnek. Jobbra pillantok, ahol egymásba karolva ül egy híres pár, Daniel Craig és Rachel Weisz. Ők is jól érzik magukat, ez látszik az arcukon, rájuk nézek, ők rám mosolyognak. Elmegyek mellettük, lefelé indulok a lépcsőn, mert sehol egy üres hely. Barátnőm után nézek, ő felülről integet, talált ülőhelyet. Intek neki, na ez szuper, de velem mi lesz?

Megyek tovább lefelé, nem adom fel, előbb-utóbb csak jut nekem is egy szabad szék.

Leérek a földszintre, ott már apró asztalokkal kiegészített ülőhelyeken várakoznak a hírességek. Lassítok, és lám!!! Ott egy üres hely! Gyorsan lehuppanok, kényelmes bársony borítású szék fogad, nagyot sóhajtok, végre megérkeztem. Elkezdődik az előadás, sorra érkeznek a színpadra a fellépők, közben a műsorvezetők váltják egymást, vicceket mesélnek, majd ecsetelik,melyik díjazott miért is kapja a megérdemelt jutalmát. Aztán egyszer csak felbukkan egy még ismerősebb arc a színpadon a ceremóniamesterek között: Benedict!!!! Húha!! Hol is a telefonom?? Gyorsan egy képet, ilyet azért nem mindennap lát az ember. Benyúlok a farmerzsebembe, előkapom kicsike X2-02-es Nokiámat, a fenébe, csak ez van nálam, de nem baj. Képhez elég lesz a 2 megapixel is.....

Pár kattintás, remeg a kezem, jaj ne már, most mit bénázok itt?? Na nyugi, képet készülök rögzíteni. Sikerül. Fellélegzem. Lesz mit hazavinni legalább, ha már majdnem elkéstünk...s nahát, én fel sem öltöztem rendesen. Elegáns ruhára már nem volt időm.

Leteszem a telefont, majd észreveszem, hogy bal oldalon, tőlem nagyjából 3-4 méterre a másik sorban egy fekete bőrű, nagyon csinos, kb 17-18 éves lány néz rám mosolyogva. Hosszú, barackszínű, pánt nélküli ruha van rajta, sötét bőréhez gyönyörűen illik. Ismerem? Talán.Valamelyik híresség gyermeke szerintem, de nem tudom pontosan, melyiké. Rámosolygok, miközben ő valamit mondani próbál nekem. Nézem, ahogy mozog a szája, de nem értem teljesen. Megrázom a fejem, hogy sajnos nem megy, erre csak bohókásan legyint rám.

Közben az egyik műsorvezető közli, 15 perc szünet következik, addig is, akik a színpad előtti sorokban ülnek, élvezzék az asztalra felkínált fagyik zamatát. Én is belekóstolok,4 tálkában 4 különböző ízű. Remek, nagyon jól esik, most veszem csak észre, milyen szomjas vagyok.

Itt a szünet, a néger lány odalép hozzám, még mindig nagyon bájosan mosolyogva.

- Ne haragudj, hogy csak így megszólítalak. Csak azt szerettem volna mondani neked, hogy valakinek a helyén ülsz. Ez a VIP-szektor.

Te jó ég....ne. Hogy lehetek ilyen balfék???

- Igazán? Ó, hát én, nagyon siettem,sehol sem találtam üres helyet, csak itt...

- De ne aggódj. Biztos meg tudjuk oldani, hogy ne kelljen elmenned. Majd beszélünk valakivel.

- Igazán köszi, nagyon kedves vagy. De tényleg odébb megyek, nehogy baj legyen.

- Biztosan nem lesz. Elintézzük valahogy.

Tényleg irtó kedves lány. Nem is gondoltam, hogy híres emberek gyermeke tud ilyen közvetlen lenni. Nem csak csinos, barátságos is. Ez igazán pozitív.

- Én most megyek, a szüleim ott ülnek arrébb,de szólok nekik, és segítenek ezt a dolgot elrendezni.

- Köszönöm szépen, de csak ha nem nagy gond!!

- Dehogy!

Azzal int nekem, és visszatér a helyére, ahol valóban ül egy idősebb hölgy és úr. A szülők, gondolom. Rám pillantanak, és ők is elmosolyodnak. Fehér fogsoruk csak úgy világít még innen, a másik sorból is.

Kényelmesen üldögélek tovább, nézelődök körbe, amíg kivárom a szünet végét, s egyszer csak a színpad mellől, lassú léptekkel közeledik az egyik műsorvezető....akit pont fényképeztem.....akit...nem...látok...minden nap.....ő az........most mi a fene lesz....?????

A szívem rögtön kiugrik, Benedict mindjárt ideér...

De miért jön ide???? Esetleg kiszúrta a színpadról, hogy fényképeztem őt??? Talán ezt nem lehetne? Vagy mi van??????

Idegességemben megfogom az egyik poharat az asztalkán, forgatom az ujjaim között, s közben a kezem beleütközik egy karton névtáblácskába, ami véletlenül borulhatott fel, biztosan meglökhettem vagy a huzat...

Már egyre közelebb van, alig 4-5 méter a távolság közöttünk, jön, mosolyog, mintha ő is ismerne, ó, az a jól ismert mosoly, amit olyan sok képen láttam már....na igen, és ez a sárm... Hosszú ujjú ing van rajta, sötét nadrág, az ing fehéren vakít rám, a nyakánál kigombolva, szent ég, mi lesz már???? Csak ülök itt tovább bénán......? De mi is van ezzel a névtáblával? Hadd nézzem csak..........

Megfordítom, s remegő kézzel olvasom le a nevet, akinek az asztal is foglalva van:

Benedict Cumberbatch.

Ó, te jó ég...............

Rápillantok, bárgyún elmosolyodok. S ahogy odaér az asztalhoz, felém hajol, mondani készül valamit, miközben mosolyog tovább............

Érzem, hogy elfeküdtem a nyakam. Szuper, most egész nap fájni fog..............

És felébredtem. Az álom itt ért véget, de a kaland folytatódik.

THE GAME IS NEVER OVER!!!!!!!

Sherlock (BBC): Reakciók a harmadik évadra

Tényleg érdemes időről időre nézelődni ebben a témában, mert az ember újra és újra talál érdekességeket. Szóval a minap futottam össze két lány videójával, amiben azt láthatjuk, hogy hogyan reagáltak a harmadik éved részeire. Azt láthatjuk, hogy amikor először nézték meg a részeket mik voltak a reakcióik és mellette pontosan láthatjuk, hogy épp mi történt - hiszen, ha csak őket látnánk, azért elég lenne azonosítani, hogy mi miatt esett le így az álluk -. Persze nem mind a 90 percet tartalmazza a videó, hanem csak körülbelül 20 percben a legérdekesebbeket.
A lényeg, hogy most már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy Steven Moffat és Mark Gatiss valóban ezt egy kicsit a rajongók kedvében járásra szánták, és komolyan megtervezték, hogy milyen módon húzzák ki belőlük a különböző reakciókat. Hogy ezt miből gondolom? Abból, hogy számos helyen a reakcióik teljesen egyeznek az enyémekkel.
A harmadik rész elején a Mollys csók, majd a csalódás...
A bombás rész... Na azon én is szakadtam.
Az esküvői beszéd és az ölelés...
A drogtanyánál én is csak néztem, hogy: "Ne már! Most komolyan?!" De persze a végére ez azért tisztázódik, hogy miért történt. De körülbelül John is ugyan úgy nézett ott, mint én, de ahogy kiderült nem csak én voltam így vele, majd a pofon Mollytól és én is ugyan így felröhögtem és ledöbbentem. Mert ugye tőle várnánk ezt legkevésbé, de ebből is látszódik, hogy mennyire komoly ez a dolog és távol akarják tőle tartani. Komolyan, így visszatekintve, Sherlocknak állandóan behúz valaki. Lassan már szerintem meg sem érzi majd. Mondjuk tök érthető is a dolog.
Nomeg a Janines rész, amikor teljesen úgy leesett az állam, mint a szőke lánynak, majd amikor kezdett leesni, hogy ezt az egészet miért csinálja. Én is csak annyit mondtam. "Menj a fenébe Sherlock!"
Nomeg a Mary-s résznél... Én is azt hittem a legrosszabb, ami történhet, ha meghal. Erre kiderül, hogy nem.
Na és a legvégén, ahogy ők is ledöbbenek. Szinte hallom hogy a fejükben nekik is megszólal, hogy: "HOGY MI VAN?!?!?!?!"
Szóval vicces látni, hogy mennyire megtervezett volt a készítők részéről, hogy milyen reakciókat csaljanak ki belőlünk, mert nem lehet véletlen, hogy ennyire hasonlók a reakciók.
Nagyon jókat nevettem a videókon, mert olyan, mintha magamat látnám viszont, de ezzel szerintem sok rajongó ugyan így van...

The Empty Hearse:

The Sign of Three:

His Last Vow:

Third Star

Hozzáfűznék pár dolgot én is az említett filmhez ( Third Star ):

Csak röviden olvastam a tartalmát, így hát igazából meglepetés volt, amikor elkezdtem nézni. Már az elején elkezdett valami nyomasztani, tudtam, a történet lényege az, ami ezt okozza. Én azért lelkesen néztem tovább, bár a cím semmi jóval nem bíztatott. De néztem, haladt a történet tovább, sokszor nagyon komor, máskor egészen vicces pillanatokat láttam benne. A vidámság persze csak a látszat volt......aztán fokozódott az érzelmi nyomás, a főszereplőn a fizikai is, de mégis mindenki igyekezett tartani magát. Én is. Mert menet közben gyakran belefacsarodott a szívem, hogy egy ilyen fiatal ember hogyan küzd a végsőkig, hogy utoljára eljuthasson oda, ami a szívének a legkedvesebb hely. És eljutottak oda. A barátai -akik igazi barátok,nem olyanok,akik csak azért szeretnek, mert pl van pénzed, vagy bármilyen más érdek köti őket hozzád - rendkívül segítőkészek, összetartóak, még az érzelmi hullámok közepette is. Aztán ott, végre pihenőt tartottak, letáboroztak, igyekeztek mindent elkövetni,hogy a haldokló főhős békében távozhasson, ha eljön az ideje. Sokszor arra számította, hogy az egyik reggelen James nem kel fel többé, és ennyi. Vagy amikor elhagyták az úton véletlenül a morfiumot, akkor is már készítettem a zsepit......de nem. Nem így akart elmenni. Az igazi sokk akkor ért először, amikor közölte egyik reggel, ő beúszik,és kész. Hagyják ott....ne....könyörgöm, ezt ne!!!! De végülis nem teljesen így lett, hiszen egyik barátja kísérte be, és ott, aznap vége lett valaminek. Igen, itt már nem bírtam, zokogtam.......a szívem fájt,annyira hihetetlen volt az egész. Igen. James elment. Végleg. Szívszorító, de egyben sokatmondó történet ez. Bennem is felmerült, vajon én mit tennék????? És rövid eszmefuttatás után rájöttem, hogy valózínűleg ugyanezt. Persze az nem biztos, hogy esetemben a vízbe fulladást választanám, mert az szörnyen taszít, de valami alternatívát biztos találnék. Mondjuk gyógyszer-túladagolás. Ez is egy lehetőség.......

Mindensetre el kell mondanom, zseniális film. A szereplők fantasztikusak, gyönyörű érzelmi játékot láthatunk folyamatosan, a főszereplő- választás pedig telitalálat. Benedict Cumberbatch tökéletesen alakítja a drámai szerepeket. Nem azért, mert mondjuk ilyen a karaktere, hanem mert ismét kiderült számomra, milyen rendkívül sokoldalú. Egy ilyen nehéz témát is közelebb hoz az emberhez.......Tudok róla pozitívan is írni, nem csak sírni, meg nyávogni. A halál nem egy könnyű téma amúgy sem senkinek, és így, a film által átértékelhettem sok mindent, hogy ha jön, akkor hogyan s miként legyen vége. Már ha választhatunk bármit is. Mert lehet, egyszer csak nem leszünk, és itt a vége. Nem mindenkinek van választása, se abban, miben haljon meg, se a módjában s idejében. Ha valami elhúzódó bajom lenne, és sokáig szenvednék én is, akkor lehetne latolgatni,mit tegyek,kitől kérjek segítséget,hogy előbb vége legyen.

De egyelőre ne adja a sors, hogy ezen kelljen gondolkodnom!!!!!!

A lényeg: számomra Benedict ismét bizonytott. Hogy ő nem csak egy színész, hanem egy rendkívüli színész! Azért is érdekes a dolog, mert ez a film pár évvel a Sherlock-sorozat előtt készült, tehát levonhatom a konzekvenciát,hogy nem fogom beskatulyázni a nyomozó szerepébe. Nem azonosítom vele,csupán elkönyveltem, hogy tökéletes Sherlock vált belőle, viszont más filmekben is fantasztikus. Mindegyik szerepe annyira illik rá, de ezt a “Szindrómá”-ban fogom még folytatni.............